Hajóbemutató
SL 16 Katamarán

Ezt a kishajót az az Yves Loday tervezte, aki 1992-ben olimpiai bajnokságot nyert a Franciáknak tornádó osztályban. A tervező nem titkolt célja az, hogy a jövőben az SL 16-os Isaf osztályhajóként szolgálja a katamarán utánpótlás-nevelést. A léc, amit át kellett ugrani, a Hobbi 16-os volt. Első látásra nem túl nagy feladat ez Monsieur Katamarán számára, hiszen a Hobbi 16-os cat se nem szép, se nem gyors hajó. Mégis ő "volt" a legkisebb Isaf osztályhajó a katamaránok között. Az idén is ez a hajó szerepelt a Volvo Ifjúsági Világbajnokságon. Jövőre, ha hinni lehet a szóbeszédnek, SL 16-ossal mennek majd.

A hazai felnőtt katamarán versenyzés éppen csak kibújt a tojásból, de már van olyan merész vállalkozó, aki az utánpótlás kiszolgálásán gondolkodik. A dolog azért is aktuális, mert a Nemzetközi Vitorlás Szövetség hajóosztály-váltás előtt áll. A jövőben nem a - valóban kiöregedett - Hobbi 16-os lesz a hivatalos utánpótlás osztály, hanem az SL 16-os. Kérem, nézzék el nekem, hogy most nem ennek a két típusnak az összehasonlítása következik.
Sajnos soha nem vitorláztam Hobbi 16-ossal, sőt, semmilyen Hobbival. Ugyan három éve egy kis katamarán boldog tulajdonosa vagyok, de húszéves, A osztályú hajóm csak az idén került olyan állapotba, hogy az elsüllyedés veszélye nélkül hosszabb időt is átvészeljen a vízen. Így aztán a teszt előtt nem volt nagyobb tapasztalatom katamarán vitorlázást illetően, mint azoknak a gyerekeknek lesz, akik számára ezt a hajót tervezték.

Szeptember 10-én kora délutánra beszéltük meg a találkozót a hajót forgalmazó Bartos Zoltánnal. Kenesén ragyogó idő volt. Klassz hármas-négyes nyugati szél, szép nagy hullámokkal. Zoli az idén kezdett katamaránozni és rögtön második lett a bajnokságon. Korábban válogatott 470-es kormányos volt, az utóbbi időben az Elliott 770-es osztály bajnokságait nyeri sorozatban. Mire leértünk a kikötőbe ő már kint rohangált a vízen. Hamar leakasztottam egy trapézövet a Gardazzurra raktárból és utánaindultunk motorossal.
A hajó teljes felszereléssel 152 kg. Ez nem kevés két ifjúsági versenyzőnek, ha a parton kell mozgatni. A vízen azonban észre sem venni a súlyát oly könnyedén mozog. A versenyzők minimális testtömege kilencven kilogramm kell legyen. Ezért úgy döntöttünk, hogy először egyedül vitorlázom. A hajónak nincs svertje. A testek formáját úgy alakították ki, hogy ne legyen szükség erre a szerelvényre. Emiatt van egy kis taraja a hajónak. A kormányokat - lehúzott állapotban - spannerrel rögzíthetjük egy U-alakú profilba. A hajó szélessége két méter harminckét centi. Ez sportos viselkedésre utal, hiszen jó húsz centivel közelebb van egymáshoz a két test, mint a hasonló méretu versenyhajókon. Ezért könnyebb a hajót egy testre állítani, cserébe könnyebben is borul. Az árboc eléggé hátra dől, az orrsudár pedig magasan van. Elvileg a gennakernek emelnie kell a hajó orrát, valószínuleg emeli is, de azért képes lefúrni. A szerelvények meglehetősen masszívak. A kereszttartók, az árboc, a baum, valamint az orrsudár alumíniumból készült. A trampolin elől és hátul teljes hosszában kapcsolódik a kereszttartókhoz, azonban kétoldalt nincs a testhez rögzítve. Viszont van gurtni mindkét oldalon. Az orrvitorla nem önváltós, át kell húzni a fordulóban. A gennakert az orrsudárra szerelt harisnyában tartják, amelynek van a végén egy muanyag karika. Ezt a katamaránosok snuffernek nevezik. Innen húzzák föl és ide húzzák vissza, mint egy tubába

Nohát: induljunk. Szokatlanul puha a trampolin, mélyre kerül az ember, de stabil a dolog. A katamarán nagyon barátságos hajó. Oldalra nem billeg csak hosszában. Gyorsan megáll és viszonylag nehéz vele elindulni. Kis szélben pumpálással lehet leejteni, erősebb szélben elindul hátra és úgy forgathatjuk irányba. Megvan az irány, be lehet húzni a fockot a helyére. Alig változik ettől valami. Utána kicsit ráhúz a versenyző a grószra és szépen kikászálódik a drót végére, még ráhúz és már repül is. Nagyon jó! A legjobban az tetszik, hogy az ember kiáll stabilan és csak utána kell ráhúznia. Egy szkiffnél ez elképzelhetetlen, azonnal luvba borul. Kezdem érteni miért vitorlázik itt az élmezőnyben ennyi "öregember". Hamar kiderül, hogy nekem rövid a hosszabbító. Nem tudok annyira előre állni mint szeretnék. Nem baj. Két könnyu versenyzőnek éppen optimális a felszereltség. Felhúzom a gennakert. Elképesztően jó érzés. Beindul, mint az ördög. Porzik a víz, nagyon élvezetes a menet. Szerencsénk van a széllel. Ha több lenne biztosan fejre állnék a rutintalanságom miatt. Most azonban még ki tudom venni a lee test orrát, amikor időnként elindul a víz alá. Könnyedén lejön a gennaker.
Zoli átszáll, kipróbáljuk ketten is. Ez már sok a kis hajónak. Százötvenöt-százhatvan kiló körül lehetünk ketten. Elbírja, de nem megy szépen. Próbálkozunk egy ideig, majd Zoli ismét egyedül robog egy kicsit.
Jó játék ez nagyon. Meg kell tanulni fordulni vele, mert nagyon megáll. Ha egy kicsit elhibázza az ember, akkor tolatni kezd. A két kormány miatt nagyon érzékeny a hajóvezetésre. Minden durvább mint az egytestunél. Olyan, mint az állandó négykerék hajtású autó. Ugyanakkor fantasztikus sebességélményt ad. Aki egyszer ráharap az ízére nem nagyon akar majd mással vitorlázni.
Óvatosan tehát! Fertőző!

Litkey
Fotó: Szekeres